Ma egy tipikus kártevő olyan komplex kódból áll, amelyet évekig fejlesztenek a bűnözők. Mivel a vírusvédelmi az új kártékony kódokat általában gyorsan detektálják, a fejlesztés a bűnözők számára csak akkor kifizetődő, ha a már ismertté vált vírusokat gyorsan és egyszerűen újra tudják csomagolni, majd az újracsomagolással álcázott kártevőt új verzióként tudják terjeszteni.

A hagyományos vírusvédelem minden egyes újracsomagolt kártevőt új változatként analizál, majd minden új változatot egyesével blokkol. A vírusirtó cégek ezért folyamatosan fejlesztik azokat a technológiákat, amelyek segítségével „általánosan” ismerik fel a kártevőket, jellemzően azok viselkedése alapján. A magatartás-alapú vírusvédelem a gépre letöltött kódok szimulált viselkedése alapján ismeri fel az új kártevőket, és azt a kódot tekinti kártevőnek, amely úgy viselkedik a gépen, ahogyan a kártevők szoktak (például kinyit egy portot, és egy távoli szerverről további fájlokat tölt le). Az ilyen védelem ma már fontos részét képezi minden vírusirtónak, de a G DATA most ennél jóval tovább megy.

A kockázati tényező kiszámításához az új DeepRay technológia 150 különböző jellemzőt vesz figyelembe, beleértve például a fájl méretét, a benne foglalt programkódot vagy a programozási környezetet, amelyet a fájl létrehozásához használtak. Az adatokat egy neurális hálózat elemzi, amely képes a tanulásra, így folyamatosan elraktározza az előző vizsgálatok eredményét, majd az új kódok elemzésében ezeket az eredményeket felhasználja.

Mindehhez a DeepRay 20 különböző gépi tanulási modellt használ fel, és ha az egyik modell kártevőnek jelöl meg egy fájlt, akkor azt mélyebb elemzésnek veti alá. Erre a gép memóriájában kerül sor, méghozzá azért, hogy a kártevő ne tudja érzékelni az elemzői környezetet. A technológia lehetővé teszi olyan kártevők felismerését is, amelyek korábban átjutottak a vírusvédelmen.

„A DeepRay segítségével megváltoztatjuk a játék szabályait, és a bűnözők gazdasági modelljére mérünk válaszcsapást. Azt tesszük lehetetlenné, hogy egyszerűen és költséghatékonyan készítsenek egy meglévő kártevőből új variációkat, és így határozottan növeljük ügyfeleink védelmét” – hangsúlyozza Andreas Lünig, a G DATA egyik alapítója és ügyvezetője.

A DeepRay ellehetetleníti, hogy a bűnözők egyszerűen újracsomagolják a már ismertté vált kártevőket, így például hiába álcáznak rendszerfájlnak egy vírust. A teljesen új kártevőcsaládok felismeréséhez pedig az adaptív tanulást használja. A DeepRay segítségével felépített tudás így a korábbiakhoz képest stabilabb és hosszabban használható a kártevők elleni védekezéshez.

Az új technológia már bekerült a G DATA lakossági szoftvereibe (a 25.5.1.25-ös verziótól), a német cég vállalati termékeibe pedig a következő hónapokban fog.

Hagyományos és új generációs

10 évvel ezelőtt a vírusvédelem még nagyjából azt jelentette, hogy a vírusirtó egy adatbázis (szignatúrakészlet) alapján dönti el egy kódról, hogy az veszélyt jelent-e a számítógépre, vagy pedig általános jellemzők alapján egy heurisztikus döntést hoz. Ezt a két alapvető módszert az elmúlt években a gyártók számos más felismerési technológiával egészítették ki, amelyekre gyakran „új generációs” vírusvédelem névvel utalnak. A G DATA példáján keresztül bemutatva ma az alábbi technológiák segítségével nyújthat védelmet egy biztonsági szoftver.

A magatartás-alapú védelem esetében a vírusirtó aktívan figyeli, hogy az egyes programok mit tesznek a számítógépen, és blokkolja azokat a szoftvereket, amelyek a kártevőkre jellemző viselkedést mutatnak.

A felhőalapú védelmi technológiák felhasználása lehetővé teszi, hogy egy adott fájl vagy egyedi azonosítóját a vírusirtó szoftver egy távoli adatbázisban ellenőrizze, és így egy e-mail terjedését pusztán a levél terjedési mintája alapján blokkolja anélkül, hogy a tartalmát ismerné.

A BankGuard technológia a G DATA esetében azt felügyeli, hogy online bankolás és fizetések során a felhasználói adatokat semmilyen folyamat ne tudja kiolvasni a böngészőkből.

A billentyűzetnaplózás (keyloggerek) ellen védelmet nyújtó szoftverek azt felügyelik, hogy a billentyűzet leütéseit ne lehessen kiolvasni a memóriából vagy a különböző programokból.

A sérülékenységvédelem (exploit protection) a harmadik fél által gyártott alkalmazások (szövegszerkesztő, pdf-olvasó) biztonsági hibáit foltozza be úgy, hogy felügyeli, hogy ezek a szoftverek hogyan használják a gép memóriáját.

Az

USB

billentyűzetvédelem a G DATA fejlesztése. A gyártó védelmi programjai megakadályozzák, hogy egy manipulált adathordozó billentyűzetnek azonosítsa magát a gépen, és így pluszjogosultságokat szerezzen.

A zsarolásvédelem a titkosító kártevők ellen úgy nyújt védelmet, hogy blokkolja azokat a folyamatokat, amelyek tömegesen fájlokat szeretnének módosítani a gépen.

Végül a most bemutatott gépi tanuláson és neurális hálókon alapuló védelem azt teszi lehetővé, hogy a gyártók a védelem során megszerzett tapasztalataikat folyamatosan felhasználják az új kártevők elleni védekezésben.