Szerver/Üzlet
Sulaki - 2016-08-04
Az egészségügyben dolgozók tudják legnehezebben kivenni szabadságukat
Minden harmadik munkavállaló szerint nehézkes a nyári szabadságok kivétele, és majdnem minden második dolgozóval előfordult már, hogy nem engedték az előre tervezett időpontban szabadságra menni. A magyarok átlagosan 11-12 napot vesznek ki a nyáron, ami az átlagos összes évi szabadságnak a 40 százalékát teszi ki, derült ki a Profession kutatásából.
A több mint 1000 fő megkérdezésével készült kutatás eredményei szerint a válaszadók 52 százalékával előfordult már, hogy csak papíron mentek szabadságra. Ez az arány az egészségügyben dolgozóknál a legmagasabb: 55 százalékukkal fordult már elő, hogy a nyaralásra kivett napok alatt is dolgozniuk kellett. A fizikai munkát végző alkalmazottak esetében az előfordulás gyakorisága 53,8, az államigazgatásban pedig 47,1 százalék. Szembetűnő, hogy szabadságok tekintetében a férfiak jóval optimistábbak a nőknél, 53 százalékuk szerint könnyen ki tudják venni szabadságát, míg csupán a nők 45 százaléka vélekedik így.
Majdnem minden második munkavállalóval (48%) az is előfordult már, hogy nem engedték el szabadságra az előre tervezett időpontban. Ez szintén a fizikai munkáknál valamint az egészségügyben fordul elő a legtöbbször, ellenben az oktatásban és non-profit szervezeteknél nem jellemző.
A legkevesebb nyári szabadságot (9-10 nap) a saját cégükben a tulajdonrész felénél kevesebbet birtokló munkavállalók veszik ki, míg az ennél nagyobb arányú tulajdonrésszel rendelkezők számottevőbben többet (15-16 nap) pihennek nyaranta. A nyári oktatási szünet miatt nem meglepő, hogy a legtöbb szabadságot (20-21 nap) az oktatásban dolgozók veszik ki a nyári hónapok során.
A nyaralással töltött napok száma az anyagi körülményekkel növekszik
Az életkor növekedése és a jobb anyagi körülmények szintén pozitív hatással vannak a nyaralásra szánt napok számára. A harminc év alatti korosztály, illetve a nélkülözések között élők csak 9-10 napot töltenek szabadságon, míg a negyven év felettiek és a jobb körülmények között élők 12 nap felett terveznek. A jobb anyagi körülmények között élők háromnegyede ráadásul úgy véli, hogy könnyen ki is tudja venni a szabadságát.
Az országos átlagban csak a kétharmad érzi úgy, hogy könnyen megkapja a kívánt szabadságot és 37 százalék szerint a helyettesítése sincs rendesen megoldva. A másik oldalról is egyetértenek a dolgozók: a megkérdezettek 43 százaléka szerint nagy megterhelést jelent, ha közvetlen kollégái szabadságra mennek.
A kollégák segítik egymást szabadságuk alatt
A megkérdezettek 73 százaléka szerint a kollégái tiszteletben tartják, ha szabadságon vannak, és 63 százalékuk esetében a felettesük sem zargatja őket a nyári pihenés alatt. Azonban itt is eltérés figyelhető meg a két nem között: a férfiak 75 százaléka gondolja úgy, hogy a kollégái megoldják nélküle is a kihívásokat, ellentétben a nők 70 százalékával.
Kevesen mennek egy hétnél több időre szabadságra
A válaszadók 50 százalékára egyáltalán nem jellemző, hogy egy hétnél hosszabb szabadságra menne, 39 százalék pedig általában csak egy-két napot vesz ki alkalmanként. A legtöbben mégis egyetértenek abban, hogy a minimum kéthetes, egybefüggő szabadság számít pihentetőnek.
A több mint 1000 fő megkérdezésével készült kutatás eredményei szerint a válaszadók 52 százalékával előfordult már, hogy csak papíron mentek szabadságra. Ez az arány az egészségügyben dolgozóknál a legmagasabb: 55 százalékukkal fordult már elő, hogy a nyaralásra kivett napok alatt is dolgozniuk kellett. A fizikai munkát végző alkalmazottak esetében az előfordulás gyakorisága 53,8, az államigazgatásban pedig 47,1 százalék. Szembetűnő, hogy szabadságok tekintetében a férfiak jóval optimistábbak a nőknél, 53 százalékuk szerint könnyen ki tudják venni szabadságát, míg csupán a nők 45 százaléka vélekedik így.
Majdnem minden második munkavállalóval (48%) az is előfordult már, hogy nem engedték el szabadságra az előre tervezett időpontban. Ez szintén a fizikai munkáknál valamint az egészségügyben fordul elő a legtöbbször, ellenben az oktatásban és non-profit szervezeteknél nem jellemző.
A legkevesebb nyári szabadságot (9-10 nap) a saját cégükben a tulajdonrész felénél kevesebbet birtokló munkavállalók veszik ki, míg az ennél nagyobb arányú tulajdonrésszel rendelkezők számottevőbben többet (15-16 nap) pihennek nyaranta. A nyári oktatási szünet miatt nem meglepő, hogy a legtöbb szabadságot (20-21 nap) az oktatásban dolgozók veszik ki a nyári hónapok során.
A nyaralással töltött napok száma az anyagi körülményekkel növekszik
Az életkor növekedése és a jobb anyagi körülmények szintén pozitív hatással vannak a nyaralásra szánt napok számára. A harminc év alatti korosztály, illetve a nélkülözések között élők csak 9-10 napot töltenek szabadságon, míg a negyven év felettiek és a jobb körülmények között élők 12 nap felett terveznek. A jobb anyagi körülmények között élők háromnegyede ráadásul úgy véli, hogy könnyen ki is tudja venni a szabadságát.
Az országos átlagban csak a kétharmad érzi úgy, hogy könnyen megkapja a kívánt szabadságot és 37 százalék szerint a helyettesítése sincs rendesen megoldva. A másik oldalról is egyetértenek a dolgozók: a megkérdezettek 43 százaléka szerint nagy megterhelést jelent, ha közvetlen kollégái szabadságra mennek.
A kollégák segítik egymást szabadságuk alatt
A megkérdezettek 73 százaléka szerint a kollégái tiszteletben tartják, ha szabadságon vannak, és 63 százalékuk esetében a felettesük sem zargatja őket a nyári pihenés alatt. Azonban itt is eltérés figyelhető meg a két nem között: a férfiak 75 százaléka gondolja úgy, hogy a kollégái megoldják nélküle is a kihívásokat, ellentétben a nők 70 százalékával.
Kevesen mennek egy hétnél több időre szabadságra
A válaszadók 50 százalékára egyáltalán nem jellemző, hogy egy hétnél hosszabb szabadságra menne, 39 százalék pedig általában csak egy-két napot vesz ki alkalmanként. A legtöbben mégis egyetértenek abban, hogy a minimum kéthetes, egybefüggő szabadság számít pihentetőnek.
