Érdekességek
Sulaki - 2015-05-28
A Munka Törvénykönyve engedi a munkavállaló ellenÅ?rzését...
A Munka Törvénykönyve engedi a munkavállaló ellenőrzését a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében, de mindez csupán bizonyos feltételek teljesülése esetén tekinthető jogszer?nek. Az alábbiakban a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda munkatársa a praxisukban felmerülő gyakorlati példákon keresztül mutatja be a munkahelyi megfigyelés határhelyzeteit, különösen a munkahelyen alkalmazott elektronikus megfigyelőrendszer, a biometrikus azonosítás, illetve a munkavállalók földrajzihelyzet-meghatározása terén.
A jogszabályok értelmében a munkáltató jogosult a munkavállalót a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizni, így ebben a körben a munkavállalók engedélyét sem szükséges kikérnie, elégséges az előzetes tájékoztatás az alkalmazott technikai eszközökről. Ezzel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha az előzetes tájékoztatás pont a megfigyelés célját hiúsítja meg. Jó példa erre, ha a munkáltató a belső lopás vagy egyéb kötelezettségszegés leleplezésére végezne titkos megfigyelést. A Legfelsőbb Bíróság vonatkozó döntései szerint a személyhez f?ződő jogok megsértésével készített kép- és hangfelvételek felhasználásakor a rendeltetésszer? joggyakorlás követelményét és a joggal való visszaélés tilalmának alapelvét is figyelembe kell venni. Tehát a munkavállaló követelheti, hogy a személyhez f?ződő jogait – így a hang ás képfelvételéhez f?ződő jogát is – mindenki tiszteletben tartsa, e jogát azonban csak a társadalmi rendeltetésével összeférő célra használhatja, arra nem, hogy a munkáltatóval szemben illetéktelen előny szerezzen, például megakadályozza az ellen szóló bizonyíték perbeli felhasználását. Különösen abban az esetben van helye az ilyen bizonyítékok perbeli felhasználásának, ha a tényállás megállapításának nincs más módja. És lássuk, be, hogy tipikusan azért készítenek a munkáltatók ilyen felvételeket, mert máshogy nem tudják bizonyítani a jogsértést.
Az érem másik oldala, hogy az ilyen bizonyítékokat készítőknek-felhasználóknak számolniuk kell az új Ptk. személyiségi jogi szabályaival, amely alapján a munkavállaló jogosult sérelemdíjra, amihez csak a jogsértés tényét (tiltott kép- és hangfelvétel) kell bizonyítani, a bekövetkezett kárt nem. Kérdéses, hogy egy ilyen esetben a bíróság milyen összeg? sérelemdíjat ítél meg egy munkavállaló számára.
A kamera sem láthat mindent
A kamerás megfigyelés esetén – összhangban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vonatkozó ajánlásával – a munkáltatónak elsősorban arra kell figyelnie, hogy az egyes kamerák látószöge csak az adatkezelés céljával összefüggő területre irányuljon. Így nem végezhető megfigyelés a munkaközi szünet eltöltésére szolgáló (például: étkezde, pihenőszoba), vagy más olyan helyiségben, ahol az esetleges megfigyelés az emberi méltóság megsértésével járna (például: illemhely, öltöző), ide nem értve azt az időszakot, amikor a munkahely területén jogszer?en senki sem tartózkodhat. Maga a munkavégzés megfigyelése is tilos, kivéve azon munkaállomásoknál, ahol ez munkavédelmi, vagyonvédelmi szempontok miatt indokolt, például veszélyes gépsor, laboratórium, bankfiókok. A munkáltatónak mindezen felül igazolnia kell a munkavállalók írásbeli tájékoztatását (melynek az egyes kamerák vonatkozásában tartalmaznia kell az adatkezelés célját, és a megfigyelt területet), a megfigyelt területen pedig figyelemfelhívó jelzést kell elhelyeznie. Fontos, hogy az új munkavállalók a tájékoztatást még a munkába lépés előtt, a munkaszerződéstől különálló dokumentumban megkapják. A készített felvételeket – felhasználás hiányában – főszabály szerint három munkanap elteltével törölni kell, azonban bizonyos körülmények, rögzítési célok esetén (például: veszélyes anyagok őrzése, befektetési szolgáltatási, tőzsdei tevékenység) a felvételek a rögzítéstől számítva harminc, illetve hatvan napig is tárolhatóak.
Ujjlenyomat, hang, retina – csak különleges esetekben
A biometrikus azonosítás napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő személyazonosítási módszere. Lényege, hogy sajátos, egyénenként eltérő jellemzőket rögzít (pl: retina, ujjlenyomat, hang), ezeket a jellemzőket pedig kóddá alakítja, és egy adatbázis más elemeivel összeveti, így jutva el az érintett személy azonosításához. Az adatminimalizálás elve alapján (több, azonos célú adatkezelés közül azt kell alkalmazni, amely kevésbé korlátozza az érintett személyes adatainak védelméhez f?ződő jogait) a biometrikus azonosítok csak különösen indokolt esetben alkalmazhatók, az esetek túlnyomó többségében másképp is el lehet érni az adatkezelés célját (például kártyás beléptető rendszerrel).
GPS alapú követés – korlátozott megoldás
A földrajzihelyzet-meghatározás tipikus esetei a munkavállaló által a munkavégzéséhez használt járm? vagy mobiltelefon követése. Fontos azonban tudni, hogy ez a fajta megfigyelés csupán az adatkezelés szempontjából releváns munkakörök esetén valósulhat meg (például: futár, pénzszállító, értékesítő, kamionsofőr), így irodai dolgozók esetében alkalmazása értelemszer?en kizárt. A megfigyelés emellett csak munkaidőben történhet, ezért abban az esetben, ha munkavállaló jogosult magáncélra is használni a munkáltató által rendelkezésre bocsátott eszközt, akkor a munkavállalónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a megfigyeléshez használt eszközt a munkaidő leteltét követően kikapcsolja. Ebben az esetben különösen fontos a pontos munkáltatói szabályzat elkészítése, amely részletesen szabályozza a
“Összességében elmondhatjuk, hogy a munkavállalók megfigyelésére számos módszer alakult ki, melyek mindegyikére megtalálta a gyakorlat a maga válaszait. A technológia fejlődésével a munkáltatók felelőssége az adott esetben legalkalmasabb megfigyelési eszköz kiválasztásánál fokozottabbá vált. Az adatvédelmi hatóság eljárását és egy esetleges magas összeg? adatvédelmi bírságot úgy kerülhet el a munkaadó a legkönnyebben, ha a preferált módszerrel kapcsolatos főbb szempontokat figyelembe veszi, és a cél eléréséhez alkalmas, de a munkavállalók személyes adatait legkevésbé korlátozó megfigyelési módszert választja” – fejtette ki véleményét Buzási Barnabás, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda munkatársa.
A jogszabályok értelmében a munkáltató jogosult a munkavállalót a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizni, így ebben a körben a munkavállalók engedélyét sem szükséges kikérnie, elégséges az előzetes tájékoztatás az alkalmazott technikai eszközökről. Ezzel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha az előzetes tájékoztatás pont a megfigyelés célját hiúsítja meg. Jó példa erre, ha a munkáltató a belső lopás vagy egyéb kötelezettségszegés leleplezésére végezne titkos megfigyelést. A Legfelsőbb Bíróság vonatkozó döntései szerint a személyhez f?ződő jogok megsértésével készített kép- és hangfelvételek felhasználásakor a rendeltetésszer? joggyakorlás követelményét és a joggal való visszaélés tilalmának alapelvét is figyelembe kell venni. Tehát a munkavállaló követelheti, hogy a személyhez f?ződő jogait – így a hang ás képfelvételéhez f?ződő jogát is – mindenki tiszteletben tartsa, e jogát azonban csak a társadalmi rendeltetésével összeférő célra használhatja, arra nem, hogy a munkáltatóval szemben illetéktelen előny szerezzen, például megakadályozza az ellen szóló bizonyíték perbeli felhasználását. Különösen abban az esetben van helye az ilyen bizonyítékok perbeli felhasználásának, ha a tényállás megállapításának nincs más módja. És lássuk, be, hogy tipikusan azért készítenek a munkáltatók ilyen felvételeket, mert máshogy nem tudják bizonyítani a jogsértést.
Az érem másik oldala, hogy az ilyen bizonyítékokat készítőknek-felhasználóknak számolniuk kell az új Ptk. személyiségi jogi szabályaival, amely alapján a munkavállaló jogosult sérelemdíjra, amihez csak a jogsértés tényét (tiltott kép- és hangfelvétel) kell bizonyítani, a bekövetkezett kárt nem. Kérdéses, hogy egy ilyen esetben a bíróság milyen összeg? sérelemdíjat ítél meg egy munkavállaló számára.
A kamera sem láthat mindent
A kamerás megfigyelés esetén – összhangban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vonatkozó ajánlásával – a munkáltatónak elsősorban arra kell figyelnie, hogy az egyes kamerák látószöge csak az adatkezelés céljával összefüggő területre irányuljon. Így nem végezhető megfigyelés a munkaközi szünet eltöltésére szolgáló (például: étkezde, pihenőszoba), vagy más olyan helyiségben, ahol az esetleges megfigyelés az emberi méltóság megsértésével járna (például: illemhely, öltöző), ide nem értve azt az időszakot, amikor a munkahely területén jogszer?en senki sem tartózkodhat. Maga a munkavégzés megfigyelése is tilos, kivéve azon munkaállomásoknál, ahol ez munkavédelmi, vagyonvédelmi szempontok miatt indokolt, például veszélyes gépsor, laboratórium, bankfiókok. A munkáltatónak mindezen felül igazolnia kell a munkavállalók írásbeli tájékoztatását (melynek az egyes kamerák vonatkozásában tartalmaznia kell az adatkezelés célját, és a megfigyelt területet), a megfigyelt területen pedig figyelemfelhívó jelzést kell elhelyeznie. Fontos, hogy az új munkavállalók a tájékoztatást még a munkába lépés előtt, a munkaszerződéstől különálló dokumentumban megkapják. A készített felvételeket – felhasználás hiányában – főszabály szerint három munkanap elteltével törölni kell, azonban bizonyos körülmények, rögzítési célok esetén (például: veszélyes anyagok őrzése, befektetési szolgáltatási, tőzsdei tevékenység) a felvételek a rögzítéstől számítva harminc, illetve hatvan napig is tárolhatóak.
Ujjlenyomat, hang, retina – csak különleges esetekben
A biometrikus azonosítás napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő személyazonosítási módszere. Lényege, hogy sajátos, egyénenként eltérő jellemzőket rögzít (pl: retina, ujjlenyomat, hang), ezeket a jellemzőket pedig kóddá alakítja, és egy adatbázis más elemeivel összeveti, így jutva el az érintett személy azonosításához. Az adatminimalizálás elve alapján (több, azonos célú adatkezelés közül azt kell alkalmazni, amely kevésbé korlátozza az érintett személyes adatainak védelméhez f?ződő jogait) a biometrikus azonosítok csak különösen indokolt esetben alkalmazhatók, az esetek túlnyomó többségében másképp is el lehet érni az adatkezelés célját (például kártyás beléptető rendszerrel).
GPS alapú követés – korlátozott megoldás
A földrajzihelyzet-meghatározás tipikus esetei a munkavállaló által a munkavégzéséhez használt járm? vagy mobiltelefon követése. Fontos azonban tudni, hogy ez a fajta megfigyelés csupán az adatkezelés szempontjából releváns munkakörök esetén valósulhat meg (például: futár, pénzszállító, értékesítő, kamionsofőr), így irodai dolgozók esetében alkalmazása értelemszer?en kizárt. A megfigyelés emellett csak munkaidőben történhet, ezért abban az esetben, ha munkavállaló jogosult magáncélra is használni a munkáltató által rendelkezésre bocsátott eszközt, akkor a munkavállalónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a megfigyeléshez használt eszközt a munkaidő leteltét követően kikapcsolja. Ebben az esetben különösen fontos a pontos munkáltatói szabályzat elkészítése, amely részletesen szabályozza a
GPS
kikapcsolásának eseteit, illetve szankcionálja a rendeltetésellenes használatot.“Összességében elmondhatjuk, hogy a munkavállalók megfigyelésére számos módszer alakult ki, melyek mindegyikére megtalálta a gyakorlat a maga válaszait. A technológia fejlődésével a munkáltatók felelőssége az adott esetben legalkalmasabb megfigyelési eszköz kiválasztásánál fokozottabbá vált. Az adatvédelmi hatóság eljárását és egy esetleges magas összeg? adatvédelmi bírságot úgy kerülhet el a munkaadó a legkönnyebben, ha a preferált módszerrel kapcsolatos főbb szempontokat figyelembe veszi, és a cél eléréséhez alkalmas, de a munkavállalók személyes adatait legkevésbé korlátozó megfigyelési módszert választja” – fejtette ki véleményét Buzási Barnabás, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda munkatársa.
