A harmincas családapa, Martin egyedül megy túrázni a hegyekbe.
Miközben látszólag eggyé válik a természettel, mi, nézők halljuk ön-
cenzúra nélküli gondolatait, brutálisan őszinte megfigyeléseit és fan-
táziáit magáról és az őt körülvevő emberekről, melyek a triviálistól az
infantilison át a lényegi kérdésekig hosszú utat járnak be. Ole Giæver
Berlinalen díjazott, szatirikus portréja itthon a SCOPE50 közösségi fil-
mforgalmazási projekt győzteseként végzett.
“Olyan filmet akartam készíteni, amely egyfelől beenged egy férfi belső világába, megmutat-
va legbensőbb gondolatait és fantáziáit, másfelől megmutatja, milyen, amikor senki sem látja,
anélkül, hogy tudna róla. A film célja közelebb kerülni a lényeghez, ahhoz, ami felismerhető és
általános érvény? minden emberben.”

Ole GiæverIDÉZETEK A SCOPE 50 -TAGOK
ELEMZÉSEIB?L
„Remek ötlet, hogy a férfi gondolataival találkozhat a néző. A félelmei és
vágyai olyan őszintén és olyan kereken megfogalmazva kerülnek elénk,
ahogyan eddig ezt csak nőktől hallottuk.”
„Érzelmeket vált ki, zavarba ejt, megnevettet, megrémít, tükröt állít,
szolidaritást mutat, rávilágit, megértet, és mindezt 80 perc alatt!”
„Sok filmbéli “főhős” belső vívódását csak a tettei és az színészi játék
alapján tudunk értelmezni. Itt nagyító alá kerülnek ezek a dolgok. És
bármilyen bárgyúnak, gyerekesnek is hat egy 40 közeli férfi szájából
néhány mondat, a sok párhuzam és felismerés a saját életünkkel
kapcsolatban mégsem engedi, hogy mosolyt csaljon az arcunkra. Inkább
megdöbbentően realisztikus az egész.”
„Pont jókor talált meg. Bár nem az első film, ami a vadonba meneküléssel
foglalkozik az önmegismerés céljából, de mégis tudott egyfajta pluszt
adni számomra. A gyönyör? operatőri munkával, az életszagúságával
belopta magát a szívembe.”

A RENDEZ?R?L

Az 1977-ben született Ole Giæver a Nord-
land Art- and Film School-ban kezdte filmes
tanulmányait, majd a stockholmi Konstfa-
ck Art Academy hallgatójaként 2005-ben
végzett. 2002 és 2007 között Marte Vold
társrendezővel 260 rövidfilmet készítettek
a Play project keretében. 2007-ben írta és
rendezte meg a Tommy cím fesztiválnyer-
tes rövidfilmet, melyet Európai Filmdíjra is
jelöltek. Ezt követte 2008-ban a 45 perces
Summers Past (Sommerhuset), melyet Nor-
vég Nemzeti Filmdíjra jelöltek a legjobb
forgatókönyv kategóriában. 2011-ben kö-
vetkezett első egészestés játékfilmje The
Mountain címmel, melyet a Tromsø Nemzet-
közi Filmfesztiválon mutatták be, s melynek
nemzetközi premierje a Berlinale Panora-
ma programjában volt. A MAGAM URA Ole
Giæver második nagyjátékfilmje, melyet az
alkotó nemcsak írt és rendezett, de a fősze-
repét is ő alakítja. A film világpremierjét a
Torontói Filmfesztiválon tartották, és a Ber-
linalén elnyerte az Europa Cinemas díját.

Hogyan jött a film ötlete?
Az alapötlet előző filmem készítésekor jött, mely
egy teljes egészében a hegyekben játszódó
kétszereplős dráma volt. A The Mountain forgatása
során azon tanakodtam, hogy lehetséges volna-e
egy még egyszer?bb felállás: csupán egyetlen
karakterrel a hegyek közt. Mint villám csapott
belém a felismerés, hogy ez egy izgalmas projekt
lehet: egy erőteljes, eredeti narráció, amely meg-
mutatja a belső konfliktusát is, miközben a
külvilággal, a tájjal való küzdelmét látjuk. Egy ember
küzdelme magával és a természettel. Ám mint a
legtöbb konceptuális ötletnek, ennek is megvoltak
a maga korlátai. A figurát először társas közegbe
akartam helyezni, hogy érzékelhesük átalakulását –
a mindenki számára ismerős mindennapi életben, a
családi életben és a munkahelyen való megfelelési
kényszertől a „kiszabadulásig” –, és a kontrasztot,
hogy milyen is az ember, amikor egyedül marad a
vadonban.
Mi volt a filmmel kapcsolatos víziója és
változott-e ez a forgatás során?
Erőteljesen foglalkoztat a diskurzus az emberről,
hogy hol találja meg a helyét, a természetben vagy
a kultúrában. Kik vagyunk, hogyan látjuk magunk-
at társas lényként és kik vagyunk, amikor senki
sem lát? Arne Næss norvég filozófus írta valahol,
hogy akkor azonosult leginkább magával, amikor
egyedül volt a vadonban; a természet ugyanis nem
követel tőlünk semmit, nincsenek elvárásai, hogy
valamilyen normák szerint viselkedjünk. Sok tekin-
tetben egyetértek Næss gondolatmenetével, de
ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek az erdőbe
kéne költöznie. Meg kell találnunk az egyensúlyt
a társadalmi életünk és az egyedüllét között.
Szükségünk van a csak magunkkal töltött időre is.
Martin, a film főhőse nem találja a kapcsolatot a
kollégáival és a családjával sem, alkalmatlannak érzi
magát ezekre a társadalmi szerepekre, nem érzi
jól magát bennük. Úgyhogy keresi a helyet, ahol
önmaga lehet, egedül lehet, és belső monológjain
keresztül jobb irányba terelheti életét.Tor Jonsson norvég költő írja: „Akkor érezlek legkö-
zelebb magamhoz, amikor messze vagy.” Martin
ugyanígy érez bizonyos értelemben; el kell t?nnie,
hogy közel engedhesse magához az embereket.
Ez annyira problematikus, hogy egy elég drasztikus
dolgot is megtesz, mielőtt hazatér. Ezt az utazást
követjük végig a filmben.
Miért döntött úgy, hogy magára osztja
a főszerepet?
Hosszasan és sokat gondolkodtam ezen, el kell
ismernem, bár az ötlet szinte rögtön felmerül,
amint elkezdtem írni a forgatókönyvet. Belső élete
és saját terei szerepet kaptak a folyamatban. De
kezdetben másként döntöttem. Forgattunk egy
pilotot amelyben egy színész alakította Martint,
már a film előkészítési szakaszában. Jól játszotta
a szerepet, de valami mégsem stimmelt, és egye-
tlen másik színésszel sem éreztem, hogy rendben
lenne. Ez egy zsigeri érzés volt: én tudtam, hogyan
kell Martin belső monológját fizikailag megjeleníte-
ni. Még ha nem is önéletrajzi a karakter, nagyon
jól ismertem belső világát. Az az önkéntelen, apró
felismerés, hogy az ember elvész a gondolataiban
vagy fantáziáiban. Először leteszteltem az ötletet a
feleségemen, aki szintén színész; aztán a produc-
eremen is. Azt hittem, lebeszélnek majd, de mind-
ketten lelkesek és pozitívak voltak, és minél többet
gondolkodtam ezen, annál izgatottabb lettem – jó
értelemben. Nagy adag energiát kaptam abból,
hogy fizikailag is eljegyeztem magam a projekttel
és hogy magamra öltöttem a főszereplő alakját, és
tudtam, hogy ezt az energiát a forgatásra is magam-
mal kell vinnem: másokra is pozitívan hatna, jobban
figyelnek, fókuszáltabbak lesznek tőle.
Hogyan hangolta össze a rendezést és színészi
játékot?
Nagyon jól emlékszem az első felvételre, amit az
új pilothoz készítettünk, miután úgy döntöttem, én
magam alakítom Martint. Egy nagytotált vettünk fel.
Társrendezőm, Marte Vold és az operatőr,Øystein Mamen a távolban álltak és beszélgettek
valamiről, míg én a fák közül figyeltem őket, a meg-
adott jelzésnél. Hirtelen szomorúnak éreztem ma-
gam. A rendezés akkora pluszenergiát ad, és most
azt éreztem ott egyedül álldogálva, hogy mások
kezében vagyok.
Természetesen előtte aprólékosan megbeszéltünk
és megegyeztünk minden jelenetben és felvé-
telben, de el kellett engednem azt a szerepkört,
amikor ott ülök a monitor előtt, feszülten koncentrá-
lok, drukkolok a színészeimnek, küzdök a tökéletes
felvételért, igyekszem előcsalogatni a természetes
és hihető játékstílust, és megindít a pillanat vará-
zsa. Nem mondom, hogy nem vettem részt a kre-
atív megbeszéléseken, de a színészeknek el kell
kerülniük, hogy öntudatosak legyenek. A rendező
feladata, hogy kívülről lássa a színészeit, ezért ki
kellett zárnom a „rendező énemet” a forgatáson a
felvételek alatt.
Hogyan ment a közös munka rendezőtársával,
Marte Volddal?
Tizenöt éve dolgozunk együtt. Ugyanabba az
iskolába jártunk és később folytattuk a közös
filmkészítést. Találkozásunk a klasszikus filmiparral
eléggé frusztráló volt, nem maradt helye a játékos
próbálkozás-hibázás képletnek, amihez az egyete-
men szokva voltunk. Megteremtettük magunknak a
szükséges helyet PLAY cím? projektünkkel, mely-
nek keretében 50 rövidfilmet készítettük egy hét
leforgása alatt. Öt éven keresztül folytattuk ezt a
projektet, a rekordunk 75 film volt, és ezen a módon
összesen 260 film készült el. Nem lett persze mind-
egyik jó, de óriási mennyiség? tapasztalatot szerez-
tünk, és meglepő módon az derült ki, hogy az olyan
ideákból lettek a legjobb filmjeink, melyeket normá-
lis esetben elutasítottunk volna. Bizonyos ötleteket
ki kell próbálni, hogy ráébredj milyen potenciál is
rejlik bennük – rengeteg váratlan dolog történhet.
Miután Oslóba költöztünk, Marte megkért, hogy sze-
repeljek néhány rövidfilmjében. A belém helyezett
bizalma nélkül talán nem mertem volna elvállalni a
főszerepet a filmemben. Így viszont természetes
volt, sőt, szükséges, hogy ő legyen a társrendezőm.
Eredetileg festő és fotós, de óriási tehetsége van a
rendezéshez. Intelligens és analitikus elme, akinek
erős a humorérzéke és persze egy érzékeny nő.
Részt vett az utómunkálatokban is, főleg a hangalá-
mondás felvételein.Milyen volt a közös munka Øystein Mamen operatőr-
rel, akivel két korábbi filmjét (The Mountain, The
Summer House) is készítette?
Amellett, hogy közösen dolgoztunk Marte-vel, a
másik feltétel volt, hogy Øystein is a fedélzeten
legyen, mint operatőr. Két közös filmünk után biztos
vagyok benne, hogy érti és osztja a vízióimat a
készülő filmjeimről. Marte, Øystein és én egy kre-
atív édeshármast alkotunk az előkészületek során
és a forgatáson is. Időnként kihívást jelentett ha
mindhárman más kreatív véleményen voltunk, és
nem volt egyértelm? a munkamenet, lehet, hogy
szigorúbban meg kellett volna határozni a rangsort.
Voltak helyzetek, amikor én képtelen voltam dönte-
ni, ők ketten pedig egyenlő ellenfelekként ott álltak
döntőbíró nélkül, és valószínüleg én tehetek arról
is, hogy időnként nem adtam meg nekik a szük-
séges teret. De nagyon hálás vagyok azért, hogy
nem értettek egyet bizonyos dolgokban, mert ez
jót tett a filmnek, soha nem személyes ügyről vagy
presztizskérdésről volt szó. Øystein akkor a legjobb,
amikor intuitíve dolgozhat. Elképesztő érzéke van
hozzá, hogy megérezze, mi történik a kamera előtt,
érzi a színészek energiáját és fókuszukat. Nagyon
jó a statikus felvételekben, de az igazi csoda akkor
történik, amikor feloldódik egy jelenetben és hagy-
ja, hogy a kamera oda fókuszáljon, ahova abban a
pillanatban megfelelőnek érzi.
Ola Fløttum zeneszerzővel szintén együtt dolgozott
a korábbi filmekben. Fontosak a hosszú távú munka-
kapcsolatok?
A hosszú távú közös munka általában gyümölcsö-
ző. Jó esetben lehetővé teszi, hogy ott folytassuk,
ahol abbahagytuk, és gyorsan eljussunk a lényegig.
Tudjuk azt is, hogy hogyan gondolkodik a másik. A
kémiának persze jónak kell lennie köztünk: olyannal
jó együtt dolgozni, akivel közösen feljebb visszük
egymást. Úgy vélem, Ola zenéje megérint valamit a
filmjeim univerzumában: van egy közös struktúra és
ritmus. Ola nem az általa kitalált zenei világot erőlte-
ti a filmre, hanem megkeresi és visszatükrözi a film
saját zenei és érzelmi világát.

ALKOTÓK

Írta és rendezte...............................................................Ole Giæver
Társrendező ..................................................................... Marte Vold
Producer...................................................................Maria Ekerhovd
Fényképezte............................................................Øystein Mamen
Vágó .........................................................Frida Eggum Michaelsen
Zeneszerző......................................................................Ola Fløttum
Hang....................................................................................Bent Holm
Line Producer ......................................................... Anne Bergseng
Production Designer................................... Julie Lozach Asskildt
Makeup............................................................................Iselin Engan
Casting..............................................................................Nina Erdahl
SZEREPL?K
Ole Giæver, Marte Magnusdotter Solem, Sivert Giæver
Solem, Rebekka Nystabakk, Ellen Birgitte Winther, Per
Kjerstad, John Sigurd Kristensen, Kim Sørensen, Hege Aga
Edelsteen, William Valle Bache-Wiig, Trond Peter Stamsø
Munch, Frida Helland

A FILM A MAGYAR SCOPE50 PROJEKT* NYERTESE
Magyar forgalmazó: SCOPE 50 és magyarhangya
* Az Európai Uniós program keretében meghirdetett SCOPE50 az euró-
pai szerzői filmek népszer?sítésének támogatására 50 olyan filmrajongót
keresett, akik szívesen kipróbálnák magukat a filmek népszer?sítésében,
és akik közösségépítésben is aktívan közrem?ködnének. Az 5 résztvevő
országban (Anglia, Ausztria, Csehország, Lengyelország és Magyaror-
szág) 10-10 filmet értékeltek a résztvevők egy zártkör? online filmfesztivál
zs?rijeként, majd kiválasztották a szerintük legjobbat