Fotózás
Prikkel_Mika - 2009-05-30
Idén ünnepli a japán cég a 90. születésnapját, elindítunk egy cikksorozatot a cég történetéről – fotós szemmel.
[%BOLD%]
Az alapítás és a név[%BOLD%]
Az Olympus nevet nem nagyon kell magyarázni a fotósok körében, de a tudományos kutatók, biológusok számára sem ismeretlen név. Mint sok más nagy japán cég, az Olympus sem csak fényképezőgépek gyártásával foglalkozik, hanem sok mással is. Ezek közül az egyik legjelentősebb a mikroszkóp- és müszergyártó üzletág. Sőt, annak idején, 90 ével ezelőtt ez volt a cég igazi fő profilja.[%IMAGE=10065%]
A cég megalapítója, az akkor 30 éves Takeshi Yamashita ugyanis mikroszkóp és hőmérőgyártásra adta a fejét és 1919. október 12-én meg is alapította a cégét, a hangzatos Takachiho Seisakusho néven. Ennek pontos jelentésére még visszatérünk később, mert magyarázattal szolgál az egyik legfontosabb tényre, a márkanévre.[%IMAGE=10069%]
De miért pont mikroszkóp? Takeshi Yamashita korábban egy kereskedőcégnél dolgozott, ahol a jó munkáját viszonozva a cégtulaj támogatta önállósodását és így meg tudta alapítani a saját vállalkozását. Yamashita precíziós mikroszkópokat szeretett volna gyártani, így a céghez hívta egyik korábbi barátját, Shintaro Teradát. Ő elsőként készített Japánban ipari technológiával mikroszkópokat, amelyekkel 1914-ben a Taisho Expo vásáron bronz díjat is nyert. Terada lett a főmérnök és az ő cégével együtt hozott gépekkel közösen folytatták a munkát. A cég egyre inkább az optikai eszközökre összpontosított, így a hőmérőgyártó részleget később eladták.
Az első mikroszkópot fél évvel a cégalapítás után, 1920 márciusában dobták piacra Asahi néven 125 jenért (mai áron 1,25 millió jen, azaz mintegy 2 750 000 Ft – hiába a csúcstechnológia már akkor is drága volt). Ez még a Tokiwa márkanevet viselte, a korábbi partnercég (Tokiwa Shokai) után, amelynek akkor még részesedése volt a Takachiho Seisakushoban és a marketingért is felelt. Ezen a néven jött ki még két újabb modell is, a Homare és a Fuji 1920-ban.
A cég fejlődésével új márkanévre volt szükség, ami nemzetközileg is ismert és a magas minőség szinonimája. Az Olympus név eredete rendkívül egyszerü, és egyben nagyon japános is. Takeshi Yamashita a cégét a Takachiho hegyről nevezte el, amely Japánban a Miyazaki prefektúrában található ősi szent hegy. [%IMAGE=10064%]A japán mitológia szerint a hegy Takamagahara nevü csúcsát nem kevesebb mint nyolc millió különböző isten és istennő népesíti be, így a nemzetközi márkanév keresésekor kézenfekvő volt a görög mitológia hasonlóan népes isteni lakhelyét, a görög Olympus hegyet választani névadóként. Ez a védjegy azt is szimbolizálja, ahogy az istenek fényt hoznak a világnak, úgy az Olympus az optikai termékeivel "megvilágítja a világot", azaz segít annak megértésében. Az új márkanevet már 1921-ben bevezették és annyira bevált, hogy a céget 1949. január 1-én már Olympus Optical Co., Ltd.-re keresztelték át. Ez a név azóta csak 2003-ban változott, akkor is csak Olympus Corporationra rövidült.
A fényképezőgépek I: középformátum
A fényképezőgépek I: középformátum
A mikroszkóp jó üzletnek bizonyult, a cég szépen fejlődött. Az így megszerzett tapasztalatokkal 1934-ben elkezdték a fényképezőgépekhez való optikai lencsék fejlesztését és két évvel később elkészültek az első Zuiko lencsék is. Ezek kerültek azután a Semi-Olympus I, az Olympus Six, valamint az Olympus Reflex kétlencsés, tüköraknás fényképezőgép-sorozatok objektívjeibe.[%IMAGE=10060%]
A Semi Olympus I volt az első Olympus fényképezőgép, amelyet a frissen kifejlesztett Zuiko lencsével szereltek fel. A fényképezőgép 6x4,5 cm-es képeket készített rollfilmre, ami akkor az amatőr kategóriának felelt meg. A gép magas minőségét jól jelezte az ára is: 105 jenért lehetett egyet kapni, amikor az átlagbér 75 jen volt havonta.
A sikeres modell egyetlen "hátránya" volt, hogy nem az Olympus, hanem a Proud cég készítette a vázát. Ezt 1938-ra oldotta meg a cég: az akkor piacra dobott Semi Olympus II már teljes egészében a cég mühelyeiben készült. A fejlesztés nem csak a vázra, hanem a zárszerkezetre és természetesen a lencsékre is vonatkozott,[%IMAGE=10063%] így a Semi Olympus II nagyon fontos mérföldkő volt a cég életében. Az elfordított, oldalra nyíló objektív kihuzat és a préselt fémtest szokatlan volt a középformátumú kamerák között. Akárcsak a gép keresője, ami egy fordított Galilei-rendszerü optika volt.
A következő modell az Olympus Six volt, ami 6x6 cm-es formátummal, új fejlesztésü vázzal és 1/200 s legrövidebb időre képes Olympus KOHO zárszerkezettel került a boltokba. Ezzel a géppel rakta az Olympus a Six széria alapjait.[%IMAGE=10061%]
A II. világháború után olyan gyorsan talpra állt a cég, hogy már 1948-ban kiadták a továbbfejlesztett változatot, az Olympus Chrome Six I-et. A precíziós öntött váz szilárdabb és pontosabb kialakítást tett lehetővé, az alsó és felső vázrészt krómmal vonták be. A szép és precíz kialakítás miatt hamar népszerü lett a modell. A Nagano prefektúrai Suwa Plantban készült gépeket még aznap becsomagolták, majd éjszaka vonat vitte a tokiói üzletekbe. Az emberek hosszú sorokban álltak az üzletek előtt az utcán, hogy megvehessék a Chrome Six I-et.
A következő típusban, az Olympus Chrome Six IIIA modellben a világon először alkalmaztak a mérnökök filmleszorító rendszert, ami megakadályozta az objektív mögötti film vetemedését, jobb képminőséget elérve ezzel.
A sorozat utolsó, legfejlettebb modellje volt a Chrome Six RIIA, amely már nagy pontosságú távmérős keresőt kapott, valamint a filmcsévélőt automatikus léptetővel látták el a képkockák pontos és egyszerü beállításához.[%IMAGE=10062%]
Az Olympus első tüköraknás fényképezőgépe a
Flex
I volt, ami 1952-ben került a boltokba. Kifejlesztését a hasonló kamerák népszerüsége indokolta a háború utáni Japánban. A fényképezőgép magas gyártási minősége precíziós kialakítással és egyedülálló szolgáltatásokkal párosult. Ezt jól jelezte az ára is: az akkori 7000 jenes átlagkereset mellett 47 000 jent kellett a boltban hagyni a kameráért – ez több mint félévi fizetést jelentett.
Fényképezőgépek II: kisfilm
Fényképezőgépek II: kisfilm
Persze az Olympus nem csak rollfilmes gépeket gyártott, hanem – miután az első Leicák meghódították a világot – kisfilmeseket is. A világháború után, 1948-ban jelent meg a cég első ilyen szerkezete, az Olympus 35 I fényképezőgép, amely az első 35 mm-es kamera volt a japán piacon. [%IMAGE=10066%]
A fejlesztés során két fő szempontra helyezték a hangsúlyt a mérnökök. Először is kicsi legyen és könnyü, másodszor gyorsan lehessen vele fényképezni. E feltételeket annyira jól sikerült teljesíteni, hogy a gép beceneve "zsebtolvaj" kamera volt, mert olyan gyorsan lehetett használni (filmet tekerni, felhúzni a zárat, exponálni), mint ahogy egy zsebtolvaj ellopja az áldozata pénztárcáját. Az első példányok képmérete még 24x32 mm volt, csak később módosították a ma is használt 24x36 mm-re.
A következő modell a 35 V volt, majd ezt követte 1955-ben a csúcsmodell, a 35 S-3,5. Ez volt az első felhúzókaros, redőnyös fényképezőgép Japánban. Ráadásul a felhúzókar a film továbbításával egyidőben a zárszerkezetet is felhúzta, valamint a váz távolságmérős keresővel is rendelkezett.[%IMAGE=10067%]
Rövidesen megjelent az F2,4-es fényerejü objektívvel szerelt változat, majd az Olympus bemutatta Japán első F1,9-es nagyfényerejü objektívjét.
1955-ben az Olympus egy másik specialitással is megjelent a piacon: a nagylátószögü kamerával, az Olympus Wide-dal. Ez tulajdonképpen egy Olympus 35V váz volt, amire nagylátószögü objektívet szereltek. A nagy fényerejü keresővel rendelkező modell hamar népszerü lett a fotósok körében, mert egyszerüen lehetett vele kiváló minőségü, széles átfogású képeket készíteni – amikhez ezidőtájt csak cserélhető objektíves profi kamerákat használhattak.
A továbbfejlesztett modell, az 1957-es Wide E volt az legelső japán kamera beépített fénymérővel. A záridő/rekesz kombináció egyszerüen leolvasható volt a szeléncellás fénymérő skálájáról. [%IMAGE=10070%]
A csúcsmodell, a Wide Super volt F2-es fényerővel, parallaxis-korrigált távmérős keresővel és elsőként rendelkezett a "szabad fényérték" (free light value) rendszerrel. Ezzel a fotós egyszerüen beállíthatta a zársebesség/rekesz kombinációt leolvasva a váz közepén lévő ablakocskában kijelzett fényértéket.
1958-ban jelent meg az Olympus Ace, Japán legelső 35 mm-es fényképezőgépe, amelynek cserélni lehetett az objektívjét. [%IMAGE=10068%]Három különböző optikát lehetett hozzá kapni: az alap 45 mm-est, a nagylátó 35 mm-est és a 80 mm-es teleobjektívet. Mindhárom objektív együttmüködött a távmérős élességállítású keresővel.
Elérkeztünk az 1950-es évek végéhez, az Olympus (és a világ) fényképezőgépek fejlődési szakaszának egyik fontos állomásához. Ezzel cikksorozat első részét le is zárjuk, hiszen 2004-ig, a mai fényképezőgépek első változatainak megjelenéséig több mint 170 modellt dobott piacra a cég, van tehát még miből szemezgetnünk. A következő részt az Olympus Pen fényképezőgépek bemutatásával kezdjük. Ezek jellemzője a fél-képkocka rendszer volt, ami kisebb, könnyebb kamerákat eredményezett. Népszerüségüket jól jelzi a több mint 17 millió eladott példány.
Folytatjuk
[%ITALIC%]Prikkel Mika
Fotók: Olympus Corporation[%ITALIC%]