A papírlapok simák és fehérek, legalábbis a szemünk így látja és ha egy alá tesszük a lapot akkor sem fogunk sok különbséget felfedezni, hacsak nem kezdünk a dolgok mélyére ásni.
 
A papírlapok növényi rostokból állnak, melyek elrendeződése minden lapnál egyedi, valamint az egyenetlen elrendeződésből adódó tökéletlenségek is csak az adott lapra jellemzőek, mint egy ujjlenyomat. Ezek a jellemzők egy mikroszkóp alatt tökéletesen láthatóak, azonban hagyományos szkennerrel eddig nem volt kimutatható ez az egyedi szerkezeti jellemző. Will Clarkson, Tim Weyrich, Adam Finkelstein, Nadia Heninger, Alex Halderman kidolgoztak egy olyan eljárást, melynek segítségével megbízhatóan képesek azonosítani gyürődéstől és állapottól függően egy papírlapot a szerkezetét vizsgálva.
 
A technika alapja, hogy a lapról készült kép egy részén a kontrasztarányt digtálisan megnövelik és kinagyítják ezt a szegmens. Ekkor egy fekete/fehér mintás valamit kapunk ahol a világos illetve sötét részek  a lap szálai által vetett árnyékot mutatják. Ha egy másik szögből újra beszkenneljük a papírt a mintázat ugyanolyan lesz és az egyes rostok kitüremkedései azonosíthatóak lesznek, de az árnyékok máshová esnek, melyet a lapolvasó fényforrása okoz. Ezek az eltérések pedig lehetővé teszik a lap felületének letapogatását.
 
Ebből az összerakott képből kiszámítható a papírlap textúrája, melyből egy egyértelmü és egyedi azonosító, mintegy ujjlenyomat számítható, amely később újra ellenőrizhető lesz függetlenül attól, hogy meggyürődött, sérült, koszos, vagy éppen nyomtatott lapról van e szó.
 
A végeredmény egy egyedi azonosító minden papírlaphoz, mely a lap textúrája alapján jön létre és ezt az „ujjlenyomatot” bármilyen hagyományos lapolvasóval ellenőrizni lehet. Bárcsak a digitális adatok lehetnének ilyen biztosan azonosíthatók.