Japán kutatók olyan memória chipek fejlesztésén dolgoznak, amelyek várható élettartama akár a több száz évet is elérheti. Az élettartam növekedése mellett az új chipek alacsonyabb feszültségen is üzemelnek.  
Ma már széles körben alkalmaznak memóriákat olyan termékekben, mint az Apple iPhone, a nélküli készülékek (Eee és társai), a videojáték konzolok, digitális kamerák, pendrive-ok, általános célú memóriakártyák és flash alapú merevlemezek, de emellett lassan az asztali és a számítógépekben és hálózati eszközökben is komoly szerepet kapnak.
 
A jelenlegi flash chipek várható élettartama az alkalmazások többségében tíz év körülire tehető, ami általában elég, hiszen ennyi idő alatt nagy valószínûleg az adott eszközt amúgy is lecseréljük vagy kiselejtezzük. Néhány alkalmazásnál azonban, ahol gyakran van szükség a tárolt adatok írására és újraírására is, az érintett cellák hamarabb kifáradnak, így a flash memóriák élettartama ezeknél csak néhány év.
 
Ez a helyzet akkor, ha flashmemóriát használnak a lapozó file, illetve RAMdisk vagy virtuális lemez tárolására, vagy olyan napló- vagy konfigurációs fájlok tárolására, amelyeket gyakran és rendszeresen frissítenek. A hagyományos flashmemória-chipek élettartamát emellett a miniatürizáció is csökkenti, hiszen egyre kevesebb tartalékot hagynak a rendszerben. A kutatók szerint a hagyományos nagykapacitású flash cellák így nem lennének mûködõképesek 20 nm-es áramkörméretek alatt.
 
A Tokiói Egyetem és a "National Institute of Advanced Industrial Science and Technology" tudósai egy olyan új ferroelektromos Nand flash memóriát fejlesztettek ki, amellyel akár 10 nm-es memóriacellák is kialakíthatók. Jelenleg a hagyományos flash cellák mérete 30 nm.
 
A fejlesztõk szerint az új technológia emellett azt is lehetővé teszi, hogy a cellákat 100 millió alkalommal írják újra míg a hagyományos flash technológiánál csak a tízezres nagyságrendbe esik még szerencsés esetben is a garantált sikeres újraírások száma.
 
A fejleszõk ráadásul egy új technológiát is bevezettek (‛wear-levelling‛) termékükbe, amely segítségével a kifáradt cellákat anélkül kapcsolhatják ki a rendszerbõl, hogy a teljes chipet ki kellene kapcsolni.
 
A kisebb áramkörméretnek és az új technológiákak köszönhetően az új eszközök áramigénye is csekélyebb. A hagyományos chipek 20 voltja helyett a ferroelektromos cellák újraírására elegendő már 6 V is.