Reggel ott virított a Caps-Lock lenyomata a homlokán, de én nem nevettem ki! Mégis csak kollégák lennénk, vagy mi. Azt azért furcsállottam, hogy ilyen sokáig bennmaradt szoftvert installálni rajtam. Jól ismer engem, hiszen ő konfigurált, és tudhatja, hogy rám lehet számítani. Gondosan ügyelek a -be kötött diszkjeimre, automatikusan frissítem a szoftvereimet és végzem a rámszabott céges levelezést. Jaj, az nagyon szórakoztató ám! Én főleg azokat a leveleket szeretem, amiben versek vannak. De ilyenekből sajnos csak elvétve akad. Pedig én két magot odaadnék a processzoromból, ha ezentúl csak verses leveleket kéne küldözgetnem. A kedvencem például az a “Harminckét bites lettem én” kezdetü, amit egyszer egy levelezőlistán olvastam. Na, nem munkaidőben, hanem reggel, amikor a naplófájlokat rotáltam és maradt szabad load-om. De ezek a felhasználók itt a cégnél nem verseket küldözgetnek, hanem Word fájlokat, meg táblázatokat, meg Zipeket. Én azért ezeket is becsülettel átnézem, mert sose lehet tudni. Hátha valaki a prezentációjához mottónak beír valami szép rímet …

De én nem tartanám ám meg magamnak ezeket a verses leveleket. Van a rack-szekrényben egy csinos új blade szerver, Cecília, neki küldenék belőlük. Már pingeltünk párszor, és úgy látom meg van közöttünk az összhang. Még csak a kapcsolatunk, de ebből bármi lehet. Különösen a reggeli változások fényében. Mert, hogy Caps-Lock fejü kollégám, aki álmában kissé össze is nyálazta a billentyüzetem Alt gombját, ami azóta mintha nyikorogna is, szóval úgy tünik, hogy az új archiváló csomaggal szorosabbra füzte kapcsolatomat a blade-es kislánnyal. Ebből még bármi lehet! Legszívesebben ezt le is kopognám, de egyrészt nincsenek fa alkatrészeim, másrészt meg az nem venné ki jól magát, ha egy magamfajta jó munkás nem rendszerszerü kattogó hangokat adna ki. Nincs igazam? Na de, hogy egyik processzemet a másikba ne öltsem, az történt, hogy ezentúl Cecíliával közösen intézzük a levelezést. Két gép, egy lélek leszünk, nem lesz nálunk jobban teljesítő levelező rendszer!

No, nem mintha eddig nem jól teljesítettem volna. Mondjuk délelőtt az egyik levelezőszerver beszólt, hogy én stréber vagyok. Még hogy, én? Csak mert megpróbálom alaposan végezni a munkámat? Én kérem úgy tanultam, hogy a jó szerver ahol tud, segít. Bár lehet, hogy ezt nem a szerverekről hallottam, de a ventillátoraimra mondom ránk is igaz. Nekem például négy kilences a rendelkezésreállásom, amivel első vagyok a gépteremben, és ha Cecíliával minden rendben megy, akkor ez csak jobb lesz. Na, mondjuk, eddig sem egyedül húztam az igát, mivel barátommal Bertolddal egy ideje már terhelésmegosztásban vagyunk. Ha nekem kicsit túlpörögnek a prociaim vagy elfáradok, ő átvesz tőlem feladatokat. De ha verset talál a postázandók között, azért szól nekem. Jó gyerek, bár néha azért elveszti a fejét. Illetve az adatait. Pedig mindig mondom neki, amit az üzemeltetési meg karbantartásilistákról jövő levelekben szoktam olvasni: „menteni, menteni, menteni”. Csak ami ki van írva egy másik tárolóra, lehetőleg másik helyiségben, vagy másik kontinensen, csak az van biztonságban. Múltkor is idéztem neki ezt a szép mondást, mire azt mondja, hogy backuphatod. Velem így nem lehet beszélni! Nekem jogtiszták a szoftvereim és a felmenőim között még mainframe gépek voltak! Úgyhogy megmondtam Bertoldnak: ne a szád járjon, hanem hagyjad, hogy Cili könnyítsen a terheden, add oda neki a régi leveleket! Azóta kicsit halkabban pörgeti a diszkjeit ...

De mostantól úgyis minden más lesz, mert a Cili segít! Csak nehogy Bertold is belezúgjon a Cilibe! Cili majd leveszi a régi leveleket, és így majd nem a mi vállunkat nyomják; segít keresni bennük; ami nem kell egyáltalán, majd Cili kitörli. És a mentéseink sem a régiek lesznek. Mármint, hogy meglesz minden, mint régen, de a visszaállítás egyszerübb és zökkenőmentesebb lesz. Mert a mentés az egy dolog, fontos dolog, de még fontosabb, hogy az adatok biztosan és gyorsan visszaállíthatók legyenek. Már csak ezért is, mert nem venném a lelkemre, hogy a backupok között elkallódjanak a Cecíliának küldött vagy írt verseim - na meg persze a céges levelek sem, illetve hát, khm, azok elsősorban …