Valami miatt, és teljesen érthető módon a BMW ezt müködési alapelvet figyelembe véve, és felhasználva fejlesztette ki azt a komplex irányítás rendszert, amelyet röviden és tömören csak „iDrive”-nak neveztek el. Az „iDrive” lényege nem más, mint a következetes kialakítás révén az embert előtérbe helyező aktív vezetés, valamint utas- és különösen vezetőközpontú ergonómia. Talán első nekifutásra egy picit érthetetlennek tünik az egész elgondolás, de egy egyszerü példa segíthet a megértésben. A mai autók annyi funkcióval vannak már felruházva, hogy e képességek vezérlése tengernyi kapcsolóhoz, gombhoz és potméterhez vezetne. A BMW ezt szerette, vagy szeretné egy karikacsapással megoldani és leegyszerüsíteni. Itt kerül a képbe az egér. A legösszetettebb feladatokat is képesek vagyunk megoldani az egér segítségével, és miért ne lehetne ezt elhelyezni egy autóban. Minden ember-gép kapcsolódási pontot elérhetővé tettek egy központi kijelzőn, és egy egérhez hasonlítható szerkezettel tették mindezt vezérelhetővé.

A rendszer felépítését három szintre osztották aszerint, hogy a vezető milyen gyakran használja azt, természetesen figyelembe véve azok fontosságát. Azok az alapfunkciók, melyek a vezetés és a biztonság szempontjából a legjelentősebbek, a vezető közvetlen közelébe kerültek. A második szinten azok az alkalmazások foglalnak helyet, melyeket a ritkábban, de mégis villámgyorsan szeretnénk elérni, a müszerfalon kaptak helyet. A harmadik szint – a mi esetünkben ezek a legfontosabbak – pedig az hatáskörébe került. Olyan kibővíttet kényelmi, biztonsági funkciókat ölel fel, melyeket vezetés közben ritkán szokták megváltoztatni, mégis szükséges ahhoz, hogy a vezető bármikor képes legyen arra, hogy korrigálja a beállításokat, akár menet közben is. Ehhez szükséges, hogy a megjelenítés gyors és felhasználóbarát legyen. [%IMAGE=2497%]Ezért gondolták azt a BMW designer-ei és lelkes tervezői, hogy a már fent említett „egér”-rel, és kijelzővel mindez megoldható. A vezérlés nyolc irányban teszi lehetővé a barangolást. A négy égtáj felé végrehajtott irányban helyezkedik el a kommunikáció, navigáció, szórakoztatás és a légkondicionáló, átlós irányokban pedig a BMW assist, beállítások, jármü és segítség. Hogy mennyire bonyolult beállításokat is el lehet végezni, mi sem jelzi jobban, hogy képesek vagyunk arra, hogy a jármü rugózási komfortját egyedileg hangoljuk be. A rendszerre jellemző a hierarchikus felépítés, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy könnyedén és intuitív módon szörföljünk a kijelzőn is látható menüerdőben. Ezt szolgálja az is, hogy a kevésbé fontosabb beállítások és lehetőségek az alacsonyabb szinteken kaptak helyet, ezáltal mindenki a neki megfelelő módon használhatja ezt a technikai innovációnak megfelelő találmányt.

Mindez nagyon szépen hangzik, de mégiscsak felvet néhány olyan kérdést, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül, és amelyet a szaksajtó sem hagyott figyelmen kívül. Álló helyzetben kiválóan használható a szerkezet, de már itt is jelentkezett néhány olyan gyermekbetegség, amely csak a későbbi változatokban került kijavításra. Ilyen például a rendszer lassúsága, vagy az egyszerü halandó számára áttekinthetetlen és bonyolult menürendszer. A várt előny itt vált hátránnyá. Sok esetben még maguk az értékesítők is megbuktak három-négy kérdés után, amikor az ügyfelek arról kérdezték őket, hogy mi van akkor, ha…? És mivel hiába élünk technokrata világban, attól még sok ember nem technokrataként éli ezt meg. Természetesen a fiatalabbaknak – akik már egérrel a kezükben születtek meg – jóval könnyebb helyzetük. Másik probléma, ha mindezt vezetés közben próbáljuk megoldani és összekapcsolni. Minden bizonnyal senki sem szeretne emiatt megkockáztatni egy koccanást, vagy egy rossz sávváltást. De mielőtt még mindenki arra vetemedne, hogy csípőből elutasító legyen az iDrive-val szemben, az ne tegye. Az első széria bukásra ítéltetett, de a következő verziókban már láthatóak azok a változtatások, melyek az ésszerüséget célozták. Az ötlet mindenképp megér még néhány misét…