A merevlemez, mint adattároló egység annyira fontos mindennapjainkban, hogy jelenlegi életvitelünk nem is létezhetne nélküle, hisz szinte minden mai számítógépben ez az egység jelenti az adattárolás alapját. A merevlemezek jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedekben, és a néhány KB –os méretekről, mára több 100 -osra növekedtek, miközben egyre kisebbek és vékonyabbak lettek. A fejlődés azonban az asztali gépeknél felülmúlta vékonyabb notebookokba szánt társakét aminek több oka is van.

Alapvető tulajdonságok

Méretek: Az egyik legjellemzőbb adata a tárolókapacitáson kívül egy merevlemeznek az adattároló tányér mérete, mely lehet 3.5 colos, 2.5, 1.8, 1, sőt 0.8 is attól függően, hogy milyen célra és eszközbe szánták. Természetesen ez a fizikai méret behatárolja a maximálisan lehetséges kapacitását is az adott egységnek.

Forgási sebesség: Ez a szám mutatja meg, hogy a háttértároló belsejében az adatlemezek mekkora sebességgel forognak. Ezt rendszerint percenkénti forgásszámmal szokták megadni. Értelemszerüen minél nagyobb ez a szám, annál gyorsabb merevlemezről beszélhetünk - bár nem ez az egyetlen sebesség szempontjából lényeges faktor. Notebook merevlemezek létezhetnek 4200, 5200 és 7200 sebességüek, asztali társaiknál azonban nem ritka a 10000 RPM vagy a 15000 RPM sem.
[%IMAGE=2415%]

Gyorsító tár méret : Ez egy ideiglenes adattároló a meghajtón, mely javítja annak teljesítményét. Amikor a gép adatot kér a meghajtótól, először megnézi nincs e benne a gyorsító tárban, mivel ha ott megtalálható sokkal gyorsabban férhet hozzá, mintha ki kellene olvasni a winchesterről. Ez a puffer vagy gyorsító tár napjainkban lehet 4 MB, 8 MB, vagy 16 –os.

Csatoló felület: Arról az interfészről van szó, melyen keresztül a a gépünkhöz csatlakozik. Az egyre gyorsabb meghajtók megjelenésével az interfészek is folyamatosan fejlődtek, és napjainkban egyszerre kétféle szabvány is használatban van. Az egyik a parallel ATA (Parallel - PATA) mely régebbi és lassabb adatkapcsolatot tesz lehetővé, a másik pedig soros ATA (Serial ATA – SATA), mely gyorsabb elődjénél. Az asztali gépek itt is némileg előnyben vannak, hiszen ott már évek óta használatban vannak a I (150 MB/s) merevlemezek és lassan a (300 MB/s) is kezdi megvetni a lábát. A noteszgépeknél még mindig a PATA/66 (66 MB/s) és a PATA/100 (100 MB/s) a leggyakoribb, habár egyre több SATA képes notebook jelenik meg a piacon.

Teljesítmény és tárkapacitás

A tárkapacitás növekedésének a technológia egy időre határt szabott hiszen a 100 GB –os határt nem tudták átlépni a gyártók a rögzítési technológia megjelenéséig. Azóta sorra kerültek ki az egyre nagyobb 120, 160 GB -os változatok, sőt közel 200 GB -os változatok is várhatók. A sebesség szempontjából két nagyon fontos tényező van. Az egyik a merevlemez forgási sebessége, mely minél nagyobb annál gyorsabb a meghajtó. Ha igazán fontos számunkra a sebesség érdemes lehet 7200 RPM sebességü 2.5 colos meghajtót keresni, azonban ne feledjük, hogy ezek sokkal komolyabban melegedhetnek mint lassabb 5200 -es társaik. Ha pedig notebookunkban erre lehetőség van fontolóra vehetjük a 0 lehetőségét is. A sebesség szempontjából a gyorsító tár mérete, ami még igazán fontos, mivel amikor a gép adatot kér a meghajtótól, először megnézi nincs e benne a gyorsító tárban, mivel ha ott megtalálható sokkal gyorsabban férhet hozzá, mintha ki kellene olvasni a winchesterről

A csatoló típusa, hogy vagyis hagyományos vagy SATA csatolóról van e szó szinte egyáltalán nem lényeges egy noteszgép esetében, mivel a 2.5 colos merevlemezek rendszerint még a PATA/100-as csatoló maximális adatátviteli sebességét sem képesek kihasználni. Jelenleg a SATA noteszgépekben való megjelenése inkább egy technikai evolúciós fejlesztésnek tudható be, sem mint a teljesítményt befolyásoló tényezőknek.

Mit hozhat a jövő?

A technológiai szektorban mindig is kockázatos jóslatokba bocsátkozni, de bizonyos tendenciák megfigyelhetők. Az egyik új merevelem technológia már megtalálható a Samsung egyes noteszeiben. Nem másról, mint az merevlemezekről van szó. Az kifejezés rövidítése, mely annyit jelent, hogy nincsenek mozgóalkatrészek (adattányérok, fej,…) a meghajtóban, hanem teljes egészében félvezető alapú memóriaegységekből, rendszerint memória chipekből épül fel a meghajtó. Ezeknek számos gyakorlati előnye van hagyományos társaikkal szemben, ugyanis kevesebbet fogyasztanak, írási/olvasási sebességük meghaladja szinte az össze mai 2.5 colos merevlemezét, valamint kisebbek és könnyebbek is. Jelenleg azonban előállításuk költséges és adatkapacitásuk is szerényebb, így elterjedésük lassú.

[%IMAGE=2462%]
Az olyan megoldások, mint az IBM által kifejlesztett technológia ígéretes. Az cég kutatócsoportja Zürichben fejlesztette ki a technológiát, ami hatalmas mennyiségü információt tud tárolni hihetetlenül kis helyen. Az adatot egy polimer felületben lévő mikroszkopikus bemélyedésekben tárolják. Az új technológiával képesek akár 500Gbit/in[%SUP%]2[%SUP%] adatsürüséget elérni a tároló felületen, ezzel szemben a mai legfejlettebb laboratóriumokban létező merevlemez is mindössze 35Gbit/in[%SUP%]2[%SUP%] adatsürüségü lehet. A Millipede technológia hasonlóan müködik, mint a fonográf írótüje, csak itt atomi szintü erőhatásokkal dolgozik. Az IBM verziója esetében a tü hegye nagyon éles (mindössze 20nm) és egy lágy, mozgó müanyag felületen helyezkedik el. Egy bemélyedés létrehozásához elektromos feszültséget vezetnek át az írótün, aminek a hegyét egy rövid pillanatig 400 ºC-ra melegítik, ami enyhén megolvasztja a polimert. Így egy sor ilyen bevágás és sima felület felel meg egyesnek és nullának.

Az olvasáshoz a tüt felmelegítik egy stabil 350 ºC-os hőmérsékletre, ami még a polimer olvadáspontja alatt van, és a felületen mozgatják. Amikor a tü beleesik egy mélyedésbe a tü hegyéből áradó hő szétoszlik, és a bekövetkező hőmérsékletváltozás érzékelhető, mivel a tü elektromos ellenállása ilyenkor megváltozik.

Az és FRAM chipek szintén távol vannak a gyakorlati alkalmazástól, illetve a kereskedelmi forgalomba kerüléstől csakúgy, mint a Millipede, fejlődésüket azonban érdemes figyelemmel kísérnünk…

Záró gondolatok

A számítógépekkel foglalkozók igen gyorsan megtanulják azt az alapigazságot, miszerint „elegendő tárhely” egyszerüen nincs. Ami ma még hatalmas méretnek tünik, néhány hónap múlva megtelhet, ezernyi számunkra fontos és megőrzésre érdemesnek tartott adatokkal.

Ne felejtsük egy új laptop vásárlásakor ne csak a processzorra figyeljünk oda, hanem a merevlemezre is, melynek a méretén kívül van pár nagyon fontos, a gépen futó programok betöltésének sebességét meghatározó paramétere, melyek kihatnak az egész gép teljesítményére. Hiszen ha nagyon lassú a merevlemez nincs az a RAM, processzor, vagy grafikus chip, mely bizonyos dolgokat meg tudna gyorsítani!

Akinek pedig kevés a jelenlegi maximális noteszgépekben fellelhető tárhely, vagy egy költséghatékonyabb megoldást keres ajánlom a külső megoldást. Lehetőségünk van ugyanis asztali 3.5 colos merevlemezt, egy külső vagy kábelen keresztül a noteszünkhöz kötni. Ezzel a megoldással akár 500 GB –os tárolónk is lehet, igaz egyel több eszköz és néhány kábellel több fog az asztalunkon heverni.

Ha pedig nem vagyunk benne biztosak, hogy érdemes e noteszgépünk jelenlegi merevlemezét lecserélni, kérjünk tanácsot egy a számítástechnikában jártasabb ismerősünktől, hiszen nem mindig a legdrágább megoldás a legjobb!